A történet elkezdődik- egyre feszültebb nemzetközi légkör

Már 1939-ben felmerült a gondolat, hogy a maghasadások során egyszerre több neutron is keletkezhet. Még ebben az évben egyszerre három helyen is kimutatták, hogy hasadásonként körülbelül 3 neutron keletkezik: Halban, Joliot és Kowalski Párizsban, Anderson, Fermi és Hanstein a Columbia Egyetemen, Szilárd és Zinn pedig a New York Egyetemen. Mivel ezek az eredmények a nukleáris energia felszabadításának és annak háborús felhasználási lehetőségére mutattak rá, a kísérletek pontos eredményeit titkosan kezelték. Nem tudjuk például, hogy a náci Németországban mikor születtek meg ezek az eredmények. Szilárd Leó számára egyre valószínűbbnek tűnt, hogy az atomfegyver rossz kezekbe fog kerülni. Niels Bohr, aki félig maga is zsidó volt 1939. január 16-án érkezett New Yorkba, Princeton felé átutazóban, hogy egy szemesztert az Institute for Advanced Studyban töltsön. Vészjósló híreket hozott Európából, melyek beigazolták Szilárd legsötétebb sejtelmeit: Berlinben Otto Hahnnak és Fritz Strassmannak sikerült maghasadást előidézniük az urániumatomban.

Ugyanebben az évben Albert Einstein levelet ír Roosevelt amerikai elnöknek, melyben tudósítja arról, hogy az atommaghasadási kutatások mennyire előrehaladtak, és hogy Németország hamarosan képessé válhat atombomba előállítására. 1942-ben működni kezd a chicagói egyetemen a világ első atomreaktorában az első olyan nukleáris láncreakció, amit mesterségesen indítottak be. Ez utóbbin magyar tudósok is dolgoznak, többek között Szilárd Leó, Neumann János és Teller Ede, akik munkásságát szeretném bemutatni a blogon.

Az atomenergiának hosszú története van, kezdjük a legelején. 1896-ban A.H. Becquerel felfedez az uránsóból kiinduló áthatoló sugarakat, melyeket azután Becquerel-sugárnak neveznek. 1898-ban ugyanezen sugarakat nevezi Marie és Pierre Curie radioaktivitásnak. Ez a házaspár fedezte fel a polóniumnak nevezett radioaktív elemet, valamint az uránszurokérc sugárzását, és az erősen radioaktív rádiumot. 1900-ban Walkhoff megállapítja, hogy a rádium radioaktív sugárzása károsítja az élő szöveteket. 1938-ban első ízben hozta létre Hahn és Strassmann uránatommag hasítását besugárzás hatására. 1939-ben Iréne és Frédéric Juliot-Curie rájönnek, hogy lehetséges nukleáris láncreakció.

A blog az első atomreaktor születésének történetét hivatott leírni.

"... talán nem értékelik eléggé, hogy a reaktort nem tapasztalatok és kísérletek alapján tervezték, hanem elméletileg. Olyan volt ez, mintha az emberek nem ismerték volna a kereket, és valaki az első kerék megtervezésével együtt az első vonatot is megtervezi..."   Teller Ede