Az amerikai kormány tétlenségét a híres londoni MAUD-jelentés (Military Applications of Uranuim Desintegration) törte meg, felgyorsítva az Einstein és a magyar tudósok által kezdeményezett folyamatot. A MAUD-jelentés megdöbbentő információkkal szolgált: két disszidált német tudós, Otto Frish és Rudolf Peierls azt állította, hogy a plutóniumból vagy urániumból készülő bomba akár olyan kicsi is lehet, hogy repülőgépen is szállítható lesz. Ekkor talált végre meghallgatásra Szilárd immár két éves levele, melyben azt állítja, hogy az a fél nyeri meg a háborút, amelyik hamarabb fejleszti ki az atombombát.

A Roosevelt-kormány azonnal elindította az "atombomba előállítására irányuló maximális erőfeszítést". A program fedőneve Manhattan Project volt. A Manhattan Project tudományos vezetője Compton, katonai vezetője a híres-hírhedt Groves tábornok volt. 1942 elején kezdődtek a kutatások a Metallurgiai Laboratórium fedőnevű intézetben. Az uránról, mint csőötvözetről szabadott csak beszélni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.