Köztes megoldásként Fermi a szenet javasolta. Így tehát az első atommáglya terve roppant egyszerű volt: uránium és szénpor keveréke. Szilárd Leó mutatott rá egy másik problémára: közepes energiákon az uránmagnak úgynevezett rezonanciái vannak. A rezonanciaenergián az uránmag neutronbefogási hatáskeresztmetszete óriási, vagyis nagy valószínűséggel elnyeli a rezonanciaenergiájú neutronokat. Tehát a szén által közepes energiáig lelassított neutronok jelentős része elvész egy homogén urán-szén keverékben. A későbbi számítások Szilárdot igazolták: szén és természetes urán homogén keverékét nem lehet kritikussá tenni. Szilárd javaslata a következő volt: az uránból vékony rudakat kell készíteni és azokat a moderátor-anyagba helyezni. A hasadásokkor keletkező gyors neutronok jó eséllyel ütközés nélkül kijuthatnak az uránrúdból a moderátor közegbe. Ott lelassulnak termikus sebességre (ekkor a neutronokat gáznak tekintve a neutrongáz hőmérséklete azonos a reaktor hőmérsékletével), majd az uránrúdba visszajutva nagy valószínűséggel újabb magokat hasítanak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.